Kedves Olvasóink! Blogunk új elemeként mostantól az FIM Speeday Grand Prix salakmotoros világbajnoki sorozat történéseiről is igyekszünk rendszeresen beszámolni. Reméljük, hogy szívesen olvassátok majd ezeket az összefoglalókat!

Közép-európai idő szerint múlt szombaton hajnalban rendezték a 2013-as Speeway GP sorozat első fordulóját, a Buckley Systems Új-Zéland FIM Speedway Grand Prix-t. Nagy várakozás előzte meg a nyitóversenyt, hiszen egyrészről több ismerős név is visszatért a mezőnybe, másrészről pedig mindenki kíváncsi volt, hogy a szép számú ausztrál szurkolótábor előtt versenyző fiatal címvédő, Chris Holder mire lesz képes a tavalyi vb-cím elhódítása után.

Régi-új nevek a mezőnyben

Ám mielőtt rátérnénk Holder és a többi nagyágyú teljesítményére, tekintsük át gyorsan, hogy kik azok az új vagy régi-új vaspapucsosok, akikkel az idei sorozat állandó mezőnyében találkozhatunk.

Az idén 21 éves Darcy Ward lehet az egyik, akire véleményünk szerint idén érdemes odafigyelni. A fiatal ausztrál ugyan nem jutott tovább az első elődöntő futamból, de így is negyedik a bajnokságban 12 ponttal, ami igazán szép kezdet. A brit Tai Woffinden is először fut teljes szezont az SGP-ben, ő 9 pontot motorozott össze Aucklandban, ezzel hetedik a tabellán. A már rutinosnak mondható dán Niels-Kristian Iversen bizonyára jobb kezdetben reménykedett, csak 7 pontot gyűjtött a versenyen, amivel az összesített tabella tizedik helyén áll.

Szintén állandó tagja idén a mezőnynek a tapasztalt szlovén Matej Zagar, ám ő alighanem szívesen elfelejtené az új-zélandi futamot, hiszen küszködős versenyzés mellett mindössze 5 pontot szerzett és csak a tizennegyedik a tabellán. Előtte a tizenharmadik helyet a tavalyi GP Challenge győztese, a lengyel Krzysztof Kasprzak birtokolja 6 ponttal. Ez sem egy igazán ponterős kezdet, de motorozásában biztató jelek mutatkoztak. Kasprzak egyébként május 1-én Debrecenben is rajthoz áll az egyéni EB elődöntőjében. Bombaként robbant be az SGP sorozatba tavaly a szlovák Martin Vaculik, aki a sérülés miatt távol maradó Jaroslaw Hampelt helyettesítette és rögtön meg is nyerte a debütáló versenyét Gorzówban. Rajta kívül erre csak Tomasz Gollob (Wroclaw, 1995) és Emil Sayfutdinov (Prága, 2009) volt képes, nem csoda hát, hogy idén a sorozat állandó résztvevőjeként találkozhatunk vele. Az SGP eddigi első szlovák versenyzőjének teljesítménye azonban számunkra kissé csalódást keltő volt, a nyitó hétvégén csupán 5 pontot gyűjtött be, ezzel csak a tizenötödik helyen áll a bajnokságban. Szabadkártyás versenyzőként részt vett még a versenyen az új-zélandi Jason Bunyan is, de egy bukás miatti kizárás mellett csak 1 pontot tudott szerezni.

Piros és sárga

A verseny során a pálya kissé kigödrösödött, főként a rajt utáni kanyarban, ám ettől sokkal meghatározóbb tényező volt a rajthelyek kiosztása. Ezt beszédes számok igazolják, hiszen az alapszakasz húsz futama során a legbelső piros rajthelyről tizennégy futamgyőzelem született, míg a legkülső sárga rajthelyről csupán egyetlen egy. Ez a piros-sárga viszony már-már kezdett zavaróan egysíkúvá válni és nem sok izgalmat ígért az elődöntő és a döntő futamaira. Igazán komoly csaták nem is alakultak ki egészen a huszadik futamig, amelyben viszont Darcy Ward Emil Sayfutdinovval, Greg Hancock pedig Krzysztof Kasprzakkal vívott óriási csatát négy körön keresztül (a befutó sorrendje is ez volt).

Több nagy név is akadt egyébként azok között, akik számára az alapszakasz vége a verseny végét is jelentette. Nem jutott be a legjobb nyolc közé a már említett Sayfutdinov, aki mindössze 6 pontot tudott gyűjteni, ezzel a bajnokság tizenegyedik helyén tanyázik. Hasonló sorsra jutott a tavalyi szezon végére remek formába lendült Antonio Lindback, aki ugyancsak 6 ponttal a tizenkettedik összetettben. 8 pontja ellenére Fredrik Lindgren is lemaradt az elődöntőkről, ő kilencedik a bajnokságban.

Hampel meglódult, Gollob taktikája nem jött be

Az elődöntőkben aztán borult a papírforma, már ami a rajthelyeket illeti. Az első elődöntőben Ward (piros), Pedersen (kék), Woffinden (fehér) és Hampel (sárga) küzdött a döntőért. Ward kissé beragadt a rajtnál és amíg a mellőle startoló Pedersennel harcolt, Hampel zseniális rajtot vett és nem kis meglepetésre az első kanyar után élre állt a legrosszabb ómennek tűnő rajthelyről, innentől pedig nem tudta elvenni tőle senki az első helyet. Mögötte Pedersen ért célba, aki egyébként felettébb elégedett lehetett már azzal a ténnyel is, hogy beverekedte magát a döntőbe, ugyanis az első két kör (nyolc futam) után ő volt az egyetlen a mezőnyben, aki pont nélkül állt.

A második elődöntő futamban Jonsson (piros), Gollob (kék), Hancock (fehér) és Holder (sárga) csatázott egymással. Nos, a címvédő Holder esetében már az elődöntőbe kerülés is csak a pontok szerencsés alakulásának volt köszönhető és bizony nem is sikerült számára a döntőbe jutás. Az ausztrál tehetség korábban azt nyilakozta, hogy nem érzi nyomás alatt magát a világbajnoki cím miatt és fel fogja tudni venni a versenyt idén is az ellenfelekkel. Ez egyelőre nem sikerült a legjobban, 9 pontjával a hetedik a bajnokságban, bár ő maga úgy fogalmazott: „…őszintén szólva igazán elégedett vagyok a kilenc ponttal. Rosszabb is lehetne.”  A huszonkettedik futamot egyébként Gollob nyerte meggyőző fölénnyel, másodikként futott be igazi „tökös” motorozással a szintén rutinos öreg róka Hancock, míg a legjobb piros rajthelyről itt is betli lett a vége, így Jonsson is búcsút inthetett a döntőnek.

Következett tehát a huszonharmadik, döntő futam, amelyre elsőként Gollob választhatott rajthelyet és alighanem meglepett mindenkit, amikor a legbiztatóbb piros helyett a kék pozíciót választotta. A másodikként választó Hampel le is csapott a kínálkozó lehetőségre és pirosat húzott, Pedersen a fehéret vitte, Hancocknak pedig a sárga jutott. Itt érdemes megjegyezni, hogy e négy versenyző közül három, nevezetesen Hancock, Hampel és Pedersen állt a tavalyi új-zélandi verseny dobogóján (abban a döntőben a tavalyi szezon végén visszavonult Jason Crump volt a negyedik résztvevő). De vissza az idei évhez. A verseny utolsó futamának startja után hamar kiderült, hogy Gollob – nem először – kissé túltaktikázta magát, ugyanis Hampel szárnyakat kapva motorozott. Honfitársa hiába szorongatta, megelőzni már nem tudta, így Hampel rajt-cél győzelmet aratott Gollob, Pedersen és Hancock előtt.

Fantasztikusan sikerült tehát a szezonkezdés Jarek Hampel számára a tavalyi lábtörése miatti gyönge szezonja után. Ahogy a verseny végén nyilatkozta: „Nagyon keményen dolgoztam a mentális edzőmmel és tiszta fejjel rajtoltam a versenyen… Nagyon boldog vagyok, mert rég nem volt ilyen jó eredményem.”

Tomasz Gollob döntőbeli taktikája nem hozott számára első helyet, de mégis azt mondta: „Nagyon örülök a Jarek mögött megszerzett második helynek… Bydgoszcz lesz a következő forduló és az egy nagyon jó pálya számomra.”

Nicki Pedersen is elégedett lehet a harmadik helyével. Ahogy fogalmazott: „Az elején egyáltalán nem volt sebességem. Néhány drasztikus lépést kellett tennünk, hogy ezt megoldjuk… A szombaton megszerzett pontjaim mind Nicki Pedersen tapasztalatának köszönhetők.”

Ez volt tehát első rövid összefoglalónk a 2013-as SGP sorozat új-zélandi nyitó futamáról. A sorozat következő versenyét április 20-án szombaton, közép-európai idő szerint 19:00 órától rendezik a lengyelországi Bydgoszcz-ban. Addig is kövessétek szorgalmasan a Rajtrács blogot!

(A képek és nyilatkozatok forrása / Pictures and quotes from: www.speedwaygp.com)